Tanulj egy trükköt a gyerkőcödtől!

Általános

Miért tudnak a gyerekek egyszerűbben és hamarabb továbblépni a mindennapokban őket ért rossz élményeken, mint a felnőttek?!

Kezdjük kicsit előrébb… És most ne bagatellizáljuk el az ő problémáikat, azok nagyságát. Igenis komolyan kell venni. Hiszen az ő csöpp életükben, nagy gond, ha egy másik gyerkőc elveszi a homokozóban a lapátot vagy éppen szétszedi a kedvenc autóját. (Fiús anyuka vagyok, így előre elnézést kérek, hogy a lányos játékokban már/még nem vagyok otthon! 🙂 ) Ezek azok a történések, amikből ők okulnak, megtanulják  a düh kezelésének módját… És ebben segítenünk kell nekik, hogy felnőtt korukra helyén tudják kezelni ezeket a szituációkat. Igen ám, csak sok esetben ott kezdődik a probléma, hogy mi magunk sem tudunk mit reagálni, és ilyeneket mondunk, mikor a sérelmükkel hozzánk sietnek:

Ne legyél irigy! Játssz addig a kockákkal!
Sebaj, majd visszaadja!

Nos, kérdezem én: Ha tőlünk valaki elveszi a mobiltelefonunkat, vagy szó nélkül beül az autónkba és elkezdi nyomkodni benne a gombokat, mi hogy reagálunk?! Felmegy a pumpa, nemde?! Innen nézve meg már teljesen érthető a kisgyerek reakciója, amikoris azonnal követeli vissza, ami az övé. Egy 3 éves gyerek még csak tanulja az “énhatárokat”, és nála még beletartoznak a tárgyak is, sőt személyek is, mint a szülei – minden, ami az övé!
Kicsit eltérek a tárgytól, de ki kell mondanom. Kedves Anyukák, Apukák, ugye, milyen jó érzés, hogy még ennyire a sajátjának tekint??? ♥

Na, de akkor mit tehetünk, mit tegyünk? TANULJUNK A GYEREKEKTŐL! Mármint a sérelmek feldolgozásának egyszerű folyamatát. Mert tényleg egyszerű. 😉

Példa:
Kisfiam odajön hozzám, hogy az unokatesó elvette az autót és azt mondta, hazaviszi. Erre én mondom a sztenderd szöveget, hogy de Te vagy a nagyobb, nem fogja hazavinni, csak játszik vele, ott van neked a másik stb…
Ő pedig egyre dühösebb lesz.

SONY DSC(Magistre fotó: Minden jog fenntartva.)

Ismerős helyzet? 🙂 És gondolkodtatok már rajta, vagy tudjátok, hogy az ilyenkor erősödő dühöt mi fokozza még jobban? —> A mi reakciónk!!! Igen ám. Az, hogy nem értjük meg őt. Elbagatellizáljuk az ő gondját.
Ilyenkor jön jól a stratégiaváltás! A következő hasonló szituációban együtt érzek vele. Elmondom neki, hogy ez elég dühítő/bosszantó lehet tényleg. (Nem drámázni kezdek vele együtt!!!!!!) És itt ő nem feltétlenül a tartalmi részt fogja értelmezni, hanem érzi (gesztusokból, hanglejtésből), hogy osztozok az érzésben és “igazat adok” neki. Hiszen, ez tényleg dühítő helyzet, ha a szívünkre tesszük a kezünket, igaz?! Lásd a fenti “felnőtt példáimat”: autó, mobiltelefon.
Na, és mi történik ezután? Megnyugszik. Igen. És nemsokára játszik tovább azzal, akire az előbb még panaszkodott. Miért? És akkor most tessék figyelni, mert ezt érdemes megjegyezni! Amint megnyugszunk (ehhez az kell, hogy megértsen minket valaki, ne pedig totál “hülyének” nézzen, és az érzéseinkre azt reagálja, hogy “Sebaj, ott a másik!”), tisztán tudunk gondolkodni. És így egyszerűbb megbocsátani, továbblépni. És a gyerekek annyival is okosabbak nálunk, hogy ők nem akarják az egész napjukat azzal tölteni, hogy haragszanak a másik kisgyerekre. Feldolgozza, elengedi a problémát, megy vissza játszani. Most azt mondod, Te sem akarod ezzel tölteni a napodat… 🙂 Pedig…
Éppen ezért idekapcsolódónak érzem, hogy a düh és a kémia kapcsolatáról is idézzek, mert tanulságos! Mi már alkalmazzuk itthon. 😉

(…) léteznek olyan limbikus rendszerbeli (érzelmi) programok, amelyek automatikusan aktiválódnak, ám ezek bekapcsolódása, a keletkezett vegyületek testen történő „végigfutása”, majd a véráramból történő távozása maximum 90 másodpercig tart. A „dühreakció” például előre programozott válaszreakció, ami automatikusan ki tud váltódni. Ha egyszer beindult, akkor az agyam által kibocsátott kémiai anyag keresztülfut a testemen, amit fiziológiai élményként élek meg. A folyamat kezdete után 90 másodperccel a düh kémiai komponense teljesen távozik a véremből, és ezzel az automatikus válaszreakció lecsengett. Ha azonban ezt követően is dühös maradok, annak az oka: úgy döntöttem, hogy a szóban forgó agyi áramkör maradjon továbbra is aktív. Pillanatról pillanatra döntést hozok, hogy rákapcsolódok-e egy-egy neuronális áramkörre, vagy visszatérek a jelen pillanatba, megengedve ezáltal az érzelmi válaszreakciónak, hogy az – tűnő élettani re-akcióként – kialudjon. Intellektuális szinten tudtam, hogy képes vagyok megfigyelni és megváltoztatni gondolataimat, de az eszembe sem jutott, hogy abba is beleszólásom lehet, hogy hogyan érzékeljem az érzelmeimet. Senki sem közölte velem, hogy csupán 90 másodpercig tart, amíg a biokémiám a fogságában tart, s hogy azt követően elenged. Milyen hatalmas változást is hozott az életembe ez az ismeret! (…)

/Mabel Katz: Az élet legkönnyebb útja/

Száz szónak is egy a vége: vegyük komolyan a napi problémákat 90 másodpercig, majd lépjünk tovább! 😉 🙂

Hasonló témákkal találkozhattok majd (amíg gyerkőcötök kézműveskedik vagy ugrál), ha ellátogattok a tatabányai Pitypang Programok rendezvényekre. 😉 Részletekért kövesd ezt a blogot, így biztosan fogsz értesítést kapni!

Szép vasárnapot mindenkinek!

-moncandi-

Mik ezek a Pitypang Programok? (katt)
Miből indult, kik szervezik a Pitypang Programokat? (katt)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s